Díj
Egy hazai verseny, amely kinyitotta Lyon kapuját
Röviden
2008-ban Széll Tamás megnyerte a Hagyomány és Evolúció szakácsversenyt. A győzelem után őt választották, hogy Magyarországot képviselje a Bocuse d'Oron.
Minden nagy történetnek van egy első lépése. Széll Tamásé egy budapesti szállodai konyhán kezdődött. Az 1990-es években a Kempinski Hotel Corvinus éttermében dolgozott, amely akkor az ország egyik legjobb étterme volt[2].
Ez a konyha nemcsak iskola volt. Itt ismerte meg Szulló Szabinát és Hamvas Zoltánt. Velük azóta is együtt dolgozik, és a későbbi sikerek nagy részét is közösen érték el[2].
A verseny, amely mindent elindított
2008-ban jött a fordulat. Széll Tamás megnyerte a Hagyomány és Evolúció nevű versenyt, amelyet a Magyar Gasztronómiai Egyesület rendezett[1]. A név jól leírja, amiről később a főzése szólt: a régi magyar ízek és a modern technika találkozásáról.
A győzelemnek komoly következménye lett. A Bocuse d'Or francia szervezői arra kérték az egyesületet, hogy válasszon és készítsen fel egy magyar versenyzőt. A választás a verseny győztesére, Széll Tamásra esett[1].
A Bocuse d'Or a szakácsok világbajnoksága. Paul Bocuse alapította, és Lyonban rendezik[1]. Egy kis ország szakácsának ez óriási lehetőség volt, de óriási teher is.
Hosszú felkészülés
A felkészülés sok pénzbe került. A költségeket részben civil adományokból, részben az Onyx étteremből fedezték, ahol akkor dolgozott. Az étterem hónapokra nélkülözte a helyettes séfjét, hogy ő edzhessen[1].
Nem volt egyedül. A munkát Geir Skeie, a 2009-es Bocuse d'Or norvég győztese felügyelte. Rasmus Kofoed, Serge Vieira és Tommy Myllymäki is segített neki[1]. Ezek a nevek a verseny legnagyobb bajnokai közé tartoznak.
A tapasztalat lassan gyűlt. 2016-ban, amikor az Onyxtól búcsúzott, már több mint tizenhat évnyi munkaviszony állt mögötte[3]. A 2008-as győzelem volt az a pillanat, amikor ez a hosszú munka nemzetközi irányt kapott.
Egy versenyző, egy egész ország
A kiválasztás azt is jelentette, hogy egy ország várakozása nehezedett rá. A Magyar Gasztronómiai Egyesület kapott felkérést a francia szervezőktől, és a hazai verseny győztesét indította[1]. Így egy szakmai díjból egy nemzeti vállalás lett, amely évekre meghatározta a pályáját.
A verseny neve azóta is jó kulcs a munkájához. A hagyomány a nagymamák konyháját, az ismerős magyar ízeket jelenti. Az evolúció azt, hogy ezeket az ízeket a mai technikával, új formában tálalja. Ez a kettősség később a Stand étlapján is visszaköszönt.
Akkor még senki sem tudhatta, hova vezet az út. Egy dolog biztos volt: egy magyar szakács elindult a világ legnehezebb főzőversenye felé.
Források
Az oldalon szereplő minden tény ezekből a forrásokból származik. A szövegben minden szám arra a forrásra utal, amelyből az adat származik.