Első magyarként a lyoni döntőben

A Bocuse d'Or a szakácsok olimpiája. Kétévente, január végén rendezik Lyonban, a SIRHA szakkiállításon^[1]. Ide csak az juthat el, aki előbb a saját kontinensén is bizonyít.

Széll Tamás évekig készült erre a pillanatra. Az európai elődöntőben kilencedik lett, és ezzel továbbjutott^[2]. Ez önmagában is történelmi volt, de a java még hátravolt.

Magyar zászló Lyonban

2013-ban Széll Tamás lett az első magyar szakács, aki eljutott a Bocuse d'Or világdöntőjébe^[1]. Addig magyar versenyző nem állt a lyoni döntő konyhái között.

A döntő kegyetlen műfaj. Közönség előtt kell főzni, szigorú időre, a világ legjobb szakácsaiból álló zsűrinek. Minden perc számít, minden mozdulatot hónapokig gyakorolnak.

Széll Tamás csapatával a tizedik helyen végzett^[1]. Elsőre ez nagyon szép eredmény volt egy olyan országtól, amely korábban még a döntőig sem jutott el.

Mit hozott a tizedik hely?

A 444 később úgy írt erről, hogy a siker hihetetlen volt, de még nem áttörés^[2]. A magyar gasztronómia sokat tanult belőle. Kiderült, mennyi pénz, idő és szakmai segítség kell egy ilyen versenyhez^[2].

A felkészülést nemzetközi bajnokok segítették, köztük a norvég Geir Skeie^[2]. A tapasztalat nem veszett el. Széll Tamás három évvel később újra nekifutott.

Akik segítettek

A felkészülés pénzét részben civil adományok, részben az Onyx étterem adta össze^[2]. Az étterem hónapokra elengedte a helyettes séfjét, hogy edzhessen^[2]. A Bocuse d'Or tehát nemcsak egy szakács versenye volt, hanem egy egész közösség közös vállalása.

Az Onyx üzletvezetője, Hamvas Zoltán később a Magyar Bocuse d'Or Akadémia elnöke lett^[2]. A magyar Bocuse d'Or-történet így egy étterem köré szerveződött. A 2013-as tapasztalat adta hozzá az első leckéket.

A 2013-as tizedik hely tehát nem a vég volt, hanem az alap. Megmutatta, hogy egy magyar szakács ott lehet a világ legjobbjai között. A következő menetben már az élre tört.